Egy gyengéd kéz, mely vállamon megpihen
Egy csillogó szempár, mely csak rám figyel,
Egy baráti hang, mely innen kivezet!
Egy reménysugár, mely utat mutat nekem!
De nem jő a kéz, mely segíthet nekem.
A sötétben ülök, nincs kiút! Elvesztem!
Üvöltök a csendben; kérlek segíts nekem!
De minden hiába, hangom nem hallod meg.
Gondolkodom nagyon; élni így érdemes?
Ha én nem lennék, könnyebb lenne neked!
Bánatcsipkéből vert könny borítja szemem,
Egy végső sóhajjal, a nagy útra kelek.
10 hozzászólás
Kedves Anikó!
Nagyon szomorú, elkeseredett vers.
Élni mindig érdemes, hisz a fájdalom idővel enyhül, és nagyon sok öröm jöhet még.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József:)
Köszönöm a kedves soraidat, szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó !
Azért van kiút minden szomorúságból. Élni érdemes, kell hozzá egy nagy dag elszántság, a bánatot fel kell dolgozni , és újult erővel előre nézni:-)
Szép a versed, csak nagyon szomorú!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne:
köszönöm hogy nálam jártál, és bizonyára mindenből van kiút, csak ezek mindig visszatérnek….
szeretettel ölellek Anikó
Kedves Anikó!
A versed szép-szomorú vers. A nagy útrakelés remélem valami szép, vidám, tartalmas célért
történik. Indulj, de mindíg egy szebb élet felé. Ezeket kívánom Neked igaz barátsággal.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika:)
Köszönöm.. csak egyszerűen ennyi…
Az egész élet egy nagy utazás.
Szeretettel ölellek
Anikó
Szép, de fájdalmas..!
Biztos vagyok benne – én is érzek így néha, s írok is róla – , hogy lesznek majd napok, amikor ezt a verset újra olvasva visszagondolsz, milyen elkeseredett voltál…!
de milyen jó, hogy nem adtad fel..!.., mert lennie kell egy segítő kéznek..majd megtalál/od/!
Gratulálok a vershez!
Kedves Zsanett!
Igazából tényleg nyúlnak a segítő kezek felém .
Innen az oldalról is !!! Sokat segít amikor olvasom a soraitokat, gondolataitokat.
Igen!
Emlékszem, mikor decemberben mennyire elkeseredett voltam, és úgy hirtelen mindnet kiírtam magamból, és erőm sem volt a válaszokra.
Még mindig meghatódva gondolok vissza az aggódásotokra, és arra a sok érzelmi pluszra, amit tőletek kaptam
szeretettel ölellek
Anikó
Tudod Kedves…
Veled érzek,
Lelkemre is hasonló gondolatok telepedtek.
Nagyon szép vers
Kedves Dóra!
Remélem ezek az érzések már rég tova szálltak, és könnyebb a lelked ……….
Tudod! Mi mintha lelki csapdában vergődnénk együtt és egyszerre…
Köszönöm hogy itt jártál.
Szeretettel ölellek
Anikó