mezítláb mászkálni a meleg betonon
tócsában tocsogni nyári zápor után
fáról mosatlanul enni a cseresznyét
kamerába nézni oldalvást és furán
titokzatos messzi félelmetes kertvég
ahova nem mertem elmenni egyedül
sejtelmes susogás szélborzolta fák közt
ablak alatt este a tücsök hegedül
cseresznyefaág közt szőlőtőkék fölött
kukucskáló vidám bodor felhőgyerek
mókás alakzatok barik kutyák nyulak
minden más mit belé rajzolt a képzelet
japán tyúk kakaska apró pici jószág
esteledvén felült magas jegenyére
oly magasra szállott nem is láttuk lentről
nagyanyám szipogva fiát küldte érte
iskola udvarán vasmászóka próba
ki mer leugrani torony tetejéből
kéz nélkül hátra vagy előre pörögni
enni tilalmas még éretlen gyümölcsből
mennyi összeveszés mennyi kibékülés
barátnői eskü ami összekötött
az első szerelmek titkos pillantások
idétlen vihogás a tenyerek mögött
babaház a kertben nem ül benne senki
hűséges kutyusod égi rónán üget
megállt a körhinta nem akar beszállni
régi gyereksereg csak az emlékezet
egyre több a búcsú egyre több a hiány
fakó sárga fotón kik már nem is élnek
elmaradt köszönés osztálytalálkozó
romokba dőlt házak álmok és remények
ha elbújtál ha nem véget ér a játék
adj király katonát magamat vagy téged
ipiapacs kippkopp kiszámolt az élet
szakíts ha bírsz rajta rongyos baka véged
2024. március
9 hozzászólás
“megállt a körhinta nem akar beszállni
régi gyereksereg csak az emlékezet”
Remek összefoglalása az egykori gyermeklétnek, álmoknak, vágyaknak, vídámságnak, nevetésnek.
Sajnos,egyszer minden elmúlik, de az is öröm, ha van lehetőségünk szépre emlékezni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Dona!
Csak utólag vettem észre a címet, ami azért is érthetetlen, mert jó nagy betűkkel van, vastagon szedve, na, de mindegy, ilyen figyelmetlen vagyok. Viszont, ha már észrevettem, akkor nagy tisztelettel szeretném megköszönni. Bizony “véget nem érő” volt a kert, aztán a hinta, a mindenhonnan leugrálás, nagyon ismerős volt, de hát más gyereknek is megadatott ennyiféle csoda. Ügyes vagy. Köszönöm, hogy ihletet adhattam neked.
Ölelő szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Én köszönöm, hogy megihlettél. Igen, jó dolog, ha van mire emlékezni az embernek. Úgy gondolom, nekünk gazdagabb gyerekkorunk volt, mint a maiaknak, még akkor is, ha nem mentünk telente síelni, nyaranta a tengerhez. Viszont egész évben játszottunk.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Tetszett nagyon a gyermekkorról
írt versed!
“mennyi összeveszés mennyi kibékülés
barátnői eskü ami összekötött
az első szerelmek titkos pillantások
idétlen vihogás a tenyerek mögött”
Sajnos; csak az emkékek maradtak fent!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, de azok legalább megmaradtak. Jó volt gyereknek lenni, és most jó visszaemlékezni rá. Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Olyan jó érzés visszaemlékezni egy kicsit a múltba. Legfőképpen, ha sok- sok csudajó dolog történt.
“mezítláb mászkálni a meleg betonon
tócsában tocsogni nyári zápor után
fáról mosatlanul enni a cseresznyét” – bizony, de jó volt!
Szeretettel olvastam kitűnő soraid:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nem Rita vagyok, hanem Dona.
Igen, nagyon jó volt így gyereknek lenni, és jó visszaemlékezni is. Köszönöm a dicséretet.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona! 🙂
Gyönyörű, élménybontó gyermekkori emlékeket idéző alkotás.
Időutazásra invitáltál minden egyes szakasszal.
“mezítláb mászkálni a meleg betonon
tócsában tocsogni nyári zápor után
fáról mosatlanul enni a cseresznyét
kamerába nézni oldalvást és furán
titokzatos messzi félelmetes kertvég
ahova nem mertem elmenni egyedül
sejtelmes susogás szélborzolta fák közt
ablak alatt este a tücsök hegedül’
Hányszor lestük a felhőalakzatokat a gyümölcsfák ágai közül, babáztunk, veszekedtünk és kibékültünk….szerelmesek lettünk és vége lett ennek a sok szépségnek.
A vers második felét az elmulás árnya rozsdásitja.
Hűséges kutyusunk égi rónákon rohangál, a körhinta megállt, a babaház kong az ürességtől.
A befejező strófa meginditó:
“ha elbújtál ha nem véget ér a játék
adj király katonát magamat vagy téged
ipiapacs kippkopp kiszámolt az élet
szakíts ha bírsz rajta rongyos baka véged”
Rita gyönyörű verset ihletett.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Köszönöm részletes méltatásodat és az elismerést. Igen, jó emlékezni, de szomorú, hogy mindez már a régmúlt. Se visszahozni, se átélni nem lehet újra. Köszönöm ezt a szép költői képet: “A vers második felét az elmúlás árnya rozsdásítja.” Hát igen. És már nemcsak rozsdásítja, lassan teljesen szétrágja, szerte is foszlatja. Azok a dolgok, tárgyak, emberek – és mi is, én is – lassan a semmibe tűnnek, tűnünk, tűnök.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona