A szeretet tüze örökkön lobog,
ha kitárod érte szíved és karod,
nyílj meg felé, és lágyan átölel,
fázós lelkedbe életet lehel.
Ha áthatott a dús lélek-meleg,
ontsd szerteszét Te is szereteted,
ne félj, nem veszted, újralétesül,
csak áraszd, sugározd méretlenül!
9 hozzászólás
Kedves Mária!
Szép versedben nagyon jól megfogalmaztad, hogy a szeretet nem fogy azzal, ha másokat szeretünk, ha szerteszórjuk, hanem egyre több lesz, s legtöbbször megsoksorozva kapjuk vissza.
Szeretettel: Kata
Kedves Wryan!
E rövid kis versedre, egy ugyanolyan rövid kis idézet, de mind a kettö, a versed is, és az idézet is tele van tartalommal:
"Adj tüzedből lángot annak, aki kér."
Cicero
Üdv Toni
Szia!
A szeretet lángja annál jobban lobog, minél többet agunk belőle. Nagyon jó vers.
Szeretettel: Rozália
Csodálatos gondolatok. Remélem sokan olvassák, és megfogadják szavaid. Szeretettel Era
Szép gongolatok, bár az ember nem képes indenkit egyformán szeretni. Én igyekszem bárkivel jó viszonyt tartani, pedig megérzem, hogy mindig akad egy-két ember, aki kimondottan utál. De szerencsére többen szerettek mindig, mint akik nem. :)))
Így nem bánkódok ezen sem. 🙂
Tetszik a versed!
Üdv.: Albert
Kedves Kata, Toni!
Köszönöm hozzászólásaitokat! 🙂
Üdv: Ria
Köszönöm kedves szavaitokat Rozália és Era!
Szeretettel: Ria
Kedves Albert!
Igazad van, mindenkit nem lehet egyformán szeretni, a szeretetnek fokozatai vannak, ám akkor is szeretet az. Úgy gondolom, ha képesek vagyunk az nem viszont utálni, aki utál, hanem kicsit érteni őt, már egy lépést tettünk a jó irányba.
Örülök, hogy tetszett versem, és köszönöm hozzászólásod!
Üdv: Ria
Egyszerűen, gyönyörű!…
Olyan , mint a fáklyaláng, lobog minden szava!…
Gratulálok, kedves Ria.
Ölellek szeretettel: Lyza