[IG_KITOLT]
Hétlakatra zárták a Napot,
álomba merültek a tegnapok.
A falióra sem üti időnket már,
mutatója éjfélen áll.
Titkot suttognak félve,
s a csendben osonó árnyak képe
sötéten lebeg…
Fák leveleiről hideg könny pereg.
Temetőkert vadgesztenye fái alatt,
sírok közt, őszi szél jajong.
Gyertyaláng…
– mint apró lélekláng
mutatja a holtak otthonát.
Most nem megyek oda,
majd tavasszal viszek nekik orgonát.
Fáradt vagyok.
Ólomlábakon cipelem
magamba fojtott bánatom.
[URL=http://gportal.hu/portal/trinti/]Honlapom[/URL]
6 hozzászólás
Gyönyörü, megható sorok…
Nagyon szép lett ez a versed Kedves…
Nagyon szép vers. Különösen tetszett az utolsó két sora. Gratulálok.
Nagyon szép. Különleges megemlékezés. Köszönöm.
Köszönöm Nektek!
Szia Évi!
Meghitt sorok, szép képek.
Méltó a megemlékezésed.
Puszi: Éva
Köszönöm Drága Évikém 🙂