Megfáradt testére árnyék vetül.
A gyertya imbolygó, táncos lángja,
színtelen arcát megvilágítja.
Szemében égő, fájó könnycsepp ül.
Kezeit simítja nesztelenül.
Emlékeit feltörni már hagyja,
hisz eljött az emlékezés napja,
mit fájó szívvel hordoz egyedül.
Fiatalok és boldogok voltak,
az életbe bátran belefogtak.
A háború megölte vágyaik.
Éhezés, bánat és könny számtalan,
mit ér az élet, ha boldogtalan.
Hant borítja rég színes álmaik.