Még remélt valamit, mielőtt
elérte a végzetes lövés.
A csókok, a düh, a pisztolylövés
valahogy mind illettek a képbe,
a mozaikkockák együtt alkottak
egészet. A fényképek szép csendben
peregtek le szemei előtt.
Ahogy száján kibuggyant pár csepp vér,
megdöbbenve érezte, hogy nincs
benne fájdalom vagy düh.
Hogy érte, általa még a halál
is nyert valami aranyszínű értelmet…
2 hozzászólás
Kegyetlen címmel szép befejező gondolatot nagyon nehéz írni, ezért gratulálok, elismerésem!
Üdvi: d.p.
a mozaik egy szép szó. olyan nyugodt hatást kelt ez a vers, szokatlan megközelítés.
tetszik.
Nola