Egyszer elhalnak végleg a dallamok,
s néma fellegek terülnek az ég tükrére.
véget ér a megbolondult hajsza útja,
rémálom is szelíd mesévé szelídül,
mikor csendesen örökre haza kerülök.
Megkapott fizetségem magamra költhetem,
s börtön ablakáról törten hullnak le a rácsok,
kéjjel szalad szét minden boldogtalanságom,
hajnali rigók dalával nem kell többé kelnem,
s éhes lelkem jóllakva piheghet asztalánál.
Hisz’ egyszer gyöngybe fagynak szavaim,
s rejteznek mély bölcsességgel a fák lombjain,
kelő napot nyakéknek minden reggel felteszik,
s hirdetik szerényen: balga költő pihen szépen,
csendesen járj, ne zavard virágot bontogató álmait.
2 hozzászólás
Kedves Tünde!
Mai vers.Remélem az álmaid virágot bontanak.
Szeretettel:Ági
Szeretettel láttalak, kedves Ági!
Tünde