Hölgyeinkhez
A ki soh’se voltál árva,
Hűn emlékszel jó anyádra:
Mily szeretve ápolt téged.
Gondja őrzött, gondja védett,
Mind tied volt, szava, tette,
Élted útját egyengette.
***
Hát te, a ki anya vagy már!
Gyermekid közt ezer gond vár;
Mert a gyermek, hajh idővel,
Testi, lelki baj közt nő fel,
S a ki óvja, el nem hagyja,
Mindig csak az édes anyja.
lm legjobban ti tudjátok,
Árva sorsa mily nagy átok;
Enyhítsétek szeretettel,
Nem fáradva, szóval, tettel;
Munkátokra siker szálljon,
Gyermek-szájjal Isten áldjon!
Gyulai Pál: 1826 – 1909
An unsere Damen
Die, der nie eine Waise war,
treu erinnerst an Mutter gar:
wie lieb’ voll um dich gekümmert.
immer bewacht, dich befördert,
es war alles für dich, Wort, Tat,
dein Weg ins Leben geebnet hat.
Nun, jetzt bist du Mutter worden?
mit den Kindern tausend sorgen;
weil die Kinder mit Lauf der Zeit
betroffen sind vom Glück und leid,
die beschützen, nie verlassen,
als Mutter auf die aufpassen.
Du weißt es immer am besten
Waisenkinder sind die Ärmsten,
erzieht ihr sie mit viel Liebe,
niemals müde, niemals Hiebe;
Erfolg soll euch stets gelingen
Gott segne euch mit viel Kindern!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bizony, nem tudhatjuk milyen árvának lenni. Az ember csupán csak sejti és elképzeli, de az más, mint a valóság.
Meghatóan szép vers.
Szeretettel: Rita 🙂
Sajnos, mondtam akkor, de hála Istennek, mondom ma, velem átéltette mind a kettót…üdv Tóni…