Mit akarsz te,
ki csak titokban dicsérsz,
meg sem ismersz,
ha mellettem elmész,
rólam senkinek
soha egy szót sem szólsz,
és sokszor
a szakadék szélére tolsz.
Miért nem mondod
ha valamit mondani akarsz,
miért csak mindig
a szemétdombon kaparsz,
hol van a bátorság
amelyről annyit beszélsz,
úgy látszik te csak
már legszívesebben mesélsz.
Szedd össze magad
légy végre te is egy ember,
ne csak egy árnyék
ki a szaváért kiállni nem mer,
légy az az ember
akinek látszani szeretnél,
ne csak egy szárnyvég
mit már régen levágni szeretnél.
Mitől félsz ember
itt, ebben az életben,
és ha félsz
az nálad nem véletlen,
a szád gyorsabb
mint a megmaradt eszed,
hízelegj egy kicsit
és akkor majd mindenki szeret.