Ha nem, lehet még egy igen?
Ha mennél, akkor mért nem mész?
Ha kételkedsz még, mondd miben?
Mérges voltam az út előtt
otthon mindent rossznak láttam,
az sem tettszett ami jó volt
mert én csak külföldre vágytam.
Csomagolás egy öröm volt
nem kellett sokat pakolnom,
csak boldogan mosolyogtam
hatalmas volt az izgalom.
Elejében még örültem
Zürich közepében laktam,
hol minden reggel és este
a gyárba villamosoztam.
Esténként mindig felírtam,
hogy aznap mennyit kerestem,
azt átszámoltam dinárba
és álmomban haza mentem.
Alig múlt el csak egy pár nap
már hiányzott a családom,
a fiatal feleségem,
kisfiam és a kislányom.
Később oda adtam volna
egy heti keresetemet,
hogy a családdal esténként
többször is együtt lehessek.
A hosszú három év után
újra együtt volt a család,
élveztük az életünket
és annak, a jobb oldalát.
Majd elrepültek az évek
gyerekeink is felnőttek,
mi lassan megöregszünk, és
lehet, honvágy lesz a győztes.
Azok a nagy pocsolyák, ma
már azok is szépnek tűnnek,
a sok mély gödör az utcán
ma már azok is eltűntek.
Az elhagyott Tisza partot
azt is gyönyörűnek látjuk,
's mint ott kinn az a két zsilip
mi is a rozsdás múltat rágjuk.
Egy hazának a szépsége
az minden mérfölddel szebbül,
mennél messzebb, annál jobban
hazavágysz te mindenestül.
A tested legnagyobb harca
benned folyik most ott belül,
az eszed győz, vagy a szíved
holtan ugyan hova kerül?
Az eszed azt mondja: Maradj,
szívedet a kétség zúzza,
a gyerekekért maradna
de a honvágy haza húzza.