Ha itt az idő, Én elmegyek,
ám magammal nem sok mindent viszek.
Itt hagyom majd aszott testemet,
fentről néz rátok lélek- íriszem.
Ha itt az idő, Én elmegyek,
csak egy pillantás volt míg itt éltem.
Szívem néha szaggatták sebek,
Mindent szépet jól lelkembe véstem.
De még nem jött el, még maradok,
még sokszor teszek, adok, szeretek.
Tölgy ágon madárdalt hallgatok,
tar földből réti virágot szedek.
8 hozzászólás
Kedves Elizabeth! Még ne menj, még maradj, s írj ilyen szép, borongós verseket! 🙂 Egy megjegyzés: az "Én"-t sztem kis "É"-vel kell/kellene írni. Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön! Köszönöm kedves szavaid és az észrevételt! Javítottam 🙂
Ha itt az idő, úgy is menni kell…
Szeretettel voltam: ica
Drága Ica! Köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz és kedves szavaid: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szívbemarkoló a versed,kedves, szolíd. Így kellene gondolkodnunk sokunknak, tenni, adni szeretni. Ezek a legfontosabb dolgok az életben.
Jó volt olvasni soraidat!
Melinda
Drága Melinda! Igen így van! Köszönöm hogy figyelemmel kísérsz és kedves szavaid: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Versed elgondolkodtató. A túlvilágról, arról, hogyan kell, lehet felfogni az elmúlást. Végül miért és hogyan kell maradásra bírni a lelket. Ami valljuk meg, nem is olyan nehéz. Annyi a világban a látnivaló, a megtapasztalnivaló, a szeretnivaló, hogy ráérünk még az elmúlással. Még nincs itt az idő. Elméláztál rajta, de már az első sorok is a bizakodást sugározzák, a vágyat, hogy minél tovább maradhasson az ember, minél többet tapasztaljon meg és használja ki a neki szánt időt. Az utolsó sorok tetszettek a legjobban, mert a közelgő (sőt rohamosan beköszöntő) tavaszt idézik.
Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Szilvi! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet, örülök a részletes értékelésnek. Köszönöm kedves szavaid: Zsuzsa