Nem kérek a koldustól többet,
sem nagy karéj zsíros kenyeret,
sem szánalomból vizet,
sem foszlós kalácsot,
sem füstölt szalonnát.
Csak adok, ha kér.
ha gyámoltalanul belepirul,
s a sebzett kezét tartja félszegen…
Én akkor elébe teszem a kenyerem,
a foszlós kalácsom,
s kortyonként a friss vizem.
Ha elfordul, én is elfordulok,
ha hallgat, elnémulok.,
Ha meghallgat, én is meghallgatom,
ha elmondja bánatát – elmondom bánatom.
10 hozzászólás
Kedves Ági!
A szeretet és a megértés árad soraidból.
szeretettel-panka
Örülök, hogy olvastad a versem és hogy írtál.
Szép napot neked.
Szeretettel. Ági
Kedves Ágnes!
Megható ez az együttérzés…
Szeretettel olvastalak: Lyza
Kedves liza
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szép napot neked!
Szeretettel. Ági
Kedves Ágnes!
´Adni´és ´meghallgatni´´ ,szebbet nem is
lehet tenni embertársainkal!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor
Ez a vers valójában a szeretetről szól.Én nem kérem….de ha tőlem kérik akkor szívesen adom.
El kellett magamtól engednem a lányom, hogy visszataláljon hozzám.
Köszönöm, hogy írtál.:Ági
Kedves Ági !
Nagyon tetszenek az ellentétek, manapság adni nagyszerű dolog, nemes lélekre vall.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Susanne
Adni és kapni egyaránt öröm.Persze ez nem csupán az anyagiakra értendő.
Köszönöm,hogy írtál.Ági
Kedves Ágnes!
Ez a versed is nagyon szép.
Igazad van, mindannyian koldusok vagyunk, mert olyasmire van szükségünk, amit csak mástól kaphatunk meg, és mi is másnak adhatunk.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa
Nagyon jól megfogalmaztad a versem alappillérét. Én ezt csak éreztem de te kimondtad.
Nagyon örülök ennek.
Szép verseket neked!
Szeretettel. Ági