Ha lenne, akkor volna

Ha gyenge lenne önérzetem
azt már rég összetörték volna,
ha nem hinnék az emberekben
a remény tovább nem harcolna.

Én csak egy gyarló ember vagyok
lehet, hogy kicsit sok hibával,
de az Isten mégis megáldott
türelemmel és kitartással.

Hiszek az emberi jóságban
de azt is tudom mire képes,
mert ha egyszer elszánta magát
akkor egyenesen csak rémes.

És néha, már egy pár soron is
ha egy fiatal ír valamit,
nem tudja ő azt elfogadni
rágódik felette napokig.

Nem tanult a történelemből
sok ifjú költőnk rebellis volt,
az egy felnövő ember útja
ott még szájkosár nélkül alkot.

Felnőtt korában már az embert
csak a józan ész irányítja,
kihalt belőle már az érzés
ledőlt az őszinteség hídja.

Az érzés helyére az érdek
már több éve behurcolkodott,
a lelke az már régen szenved
de közben meg is gazdagodott.

Mert aki mindent csak pénzért tesz
később pénzért mindenre képes,
nem maradt hű az elveihez
mert a „dohány” segít a döntéshez.