Ha lennél …

Ha lennél TE szirmát bontó szép virág,
Egész lenne lelkem, (s) benne a nagyvilág
Le Téged, soha de soha, le nem tépnélek,
Lennék csak melletted, s csak néznélek,
Óvnám a virágzó szép életed!

Lennék én életet adó nap,
Enyhe szellő mely simogat,
Így lágyan hulló hűsítő esőcsepp,
Lennék hűen csendesen melletted,
Adnám, azt önzetlen mi éltethet!

Tenger lennék, ha benne Te lennél a Sellő,
S ég lennék körüled, ha Te pedig a felhő,
Nem kérek Tőled buja szerelmet,
Csak a feketegyémántként ragyogó,
Csillogó tiszta szívedet, lelkedet.

Kezedbe teszem a sorsom…
Legyen AZ, mi Neked adja a legtöbbet!

Zeng, Zúg, Zenél, Zsarátnokként izzik a lelkem,
Elmondom, Neked, mert érzem, el nem is rejthetem.
Nem tudom, hogy lehetnék én Veled,
Érző szívem adhatom csak Neked!
Csak azt, ami a lelkem s lényegem,
Súgd a fülembe halkan csendesen,
Könnyeim, hogy tudjam szívem-lelkem mélyére rejteni,
Erőt, s „időt” adj nekem, segíts, hogy életeken át,
Rád találhassak, s ne tudjalak soha felejteni!