Tejbe áztatott kenyerem
ritka fogam az mit szeret,
roppanó gyümölcs csak álom
megöregedtem, nem bánom.
Voltam én egykor szépasszony
mosoly ragyogott arcomon,
fehér fogak sorakoztak
csillogtak, jaj, hogy ragyogtak.
Fekete hajú szép leány
férfi népnek vágy, s ideál,
ölelő kezem sem remegett
csábításokra született.
Ki fiatalon elveszett
soha meg nem öregedett,
nem tudja milyen az élet
megélni sok betegséget.
Erőt kaptam s gyengeséget
voltak jók és baljós évek,
tejbe áztatom kenyerem
ősz hajam simítja kezem.
Lában nehéz mint egy gőzgép
rég nem cipelek már rőzsét,
átadom a sok tudományt
élek vígan, míg jön a halál.