Ha megtehetném, tán eszembe jutna,
miért takargatom ez angyalt ki, s be.
Mint a fal mögött reménykedő Thisbe,
várnál reám, mint ő, hű Pyramusra.
Lebontanám a kőfalat Teérted,
a szunnyadó reménynek utat adva.
S ha hömpölyögve felém áradhatna,
szemed sugára, ütve át a vértet,
mi szívemet takarja évek óta,
lehetne még nekem de jó világom!
Bár nehéz lehet számomra e próba,
de mégis gondolom, talán megállom.
Életem tenném fel egy édes csókra,
s nem lenne hiábavaló halálom.