Ki verset ír, nem éri átok,
szavakba mágiát kever,
papírra folynak így az álmok,
talán lehull a ködlepel,
s a szív megint ütemre dobban,
hiába állt előtte romban,
virulva jár, a ritmusa
dobolja versbe, nincs tusa.
Ki szállni vágy, magába mélyed –
előbb keresd meg álmaid,
pihennek ott, s a csalfa hit
takarja drágakőnyi fényed;
ereszd ki hát, magasra száll,
s a Múzsa csókja rád talál.
Kép – Pinterest
6 hozzászólás
Nagyon szép verset írtál kedves Kankalin.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Örülök, hogy tetszett. Az Anyagin-strófa nagy kedvencem, nálam közvetlenül a szonettek után áll, szoros versenyben. 🙂
Én köszönöm, hogy benéztél ide.
Legyen szép napod! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Strófáddal idő- és belső utazásra vittél.
"Ki szállni vágy, magába mélyed…" – ezen gondolkodom, vajon valóban így van-e ez minden esetben. A tiédben biztosan. Azt hiszem, én csak elrugaszkodom gondolkodás nélkül, s inkább szárnyalás közben tudok magamba mélyedni, amikor mindent távolról, felülről szemlélhetek.
Köszönöm, hogy elgondolkodtattál.
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Szerintem minden esetben szükséges elmélyedés, a magasság csak helyrajzi kérdés. Van, aki utána indul el, mások előbb elrugaszkodnak, majd repülés közben kutatják saját belső világukat. A hangsúly azon van, hogy meg kell találni azt a pontot, amely nemcsak szárnyalásra késztet, hanem magaslatokban is tart.
Örülök, hogy elgondolkodtál.
Köszönöm, hogy megtetted, és el is mondtad, mire jutottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bizony! Magasból jobban átláthatjuk azt is, amit lentről nem!!Tanulságos!!!
Szia pusztai! 🙂
Úgy gondoltam, hogy a magasság eléréséhez először mélyre kell merülni magunkban, mert ott találjuk meg álmainkat, melyek felröpítenek.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin