Hová lett egykor oly édes mosolyod,
őzbarna szemedből hová lett a fény?
most a félelem ölt benned ijesztő alakot,
bízz, hisz mindig van remény.
A csalódás néma gyilkos, ne adj új reményt,
kacagj csak, s hagyd kihunyni a pislákoló fényt,
kacagj, hisz úgy is játék voltam neked,
csak a jó Isten tudja miért szerettelek.
Ha kihűl a szív, az érzelmek is múlnak,
az édes álmok lassan porba hullnak,
s, ha majd újra magasan szállnak a darvak,
akkor lesz igazán vége e dalnak.
4 hozzászólás
Kedves Gyöngyi!
Igazán szomorú gondolatokat olvastam…
…sajnálom bánatod, de szépen fogalmaztál!
Szeretettel: Tünde
Kedves Györgyi!
Fájó érzések!
Csalódás!
Alegislegjobbakat!
Szeretettel:sailor
Kedves Györgyi!
Gratulálok szomorúan szép versedhez.
Szeretettel: oroszlán
Szia Györgyike ! Már hiányoltam a szép verseidet.Kerestelek más oldalakon is. Gratulálok nagyon szép versedhez. Szeretettel olvastalak. alexa