Ma délután a fények oly sivárak,
kelet felől a szürke fellegek
lekókadó virágaimra szálltak,
kerékbe törve déli kedvemet.
Habár a délelőtt szelíd, s vidám volt,
ezernyi langy varázst sodort felém,
de most e szürke, szél bolyongta égbolt
kavarg csupán a napsütés helyén.
A kisszobámba térve enyhülök csak,
pipámra töltve múltba révedek,
s amint a hintaszék nyikorgva ringat
kezem lapozza újra versedet.
Ma délután valódi lett világod,
szabódva bár, de hörpölöm, ha látod.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Csakúgy, mint a korábbi shakespearei szonettednél, igényes, nagyon jó sodrású verset olvashattam. Szép a ritmustartás, a rímek, szóval nagyon egyben van.
aLéb
Kedves Imre!
Szuper ez a szonett, szívből gratulálok!
Szeretettel: Klári