lépteim zaját
a sárga aranyszőnyeg
szótlanul elnyeli
***
kora reggel itt
egyedül az erdőben
isteni érzés
***
csendet élvezve
a gondolataimmal
egyedül vagyok
***
az erdő csendjét
földre hulló falevél
már nem zavarja
***
némán lépkedek
az avarral terített
erdei úton
***
hosszú életem
most megkérdőjelezem
áldás vagy átok
***
barátok nélkül
oly nehéz már az élet
csak én élek még
Ohne Freunde
lautlose schritte
auf den goldenen Teppich
wortlos versunken
***
am frühen morgen
ganz allein in der Wildnis
göttliches Gefühl
***
die Stille genoss
und nur mit den Gedanken
bin ich alleine
***
die Waldesruhe
das herabfallende Laub
störte jetzt nicht mehr
***
wortlos schritte ich
mit Laub bedeckten Boden
auf dem Waldesweg
***
mein langes Leben
stellte ich Fragezeichen:
Segen oder Bann
***
ohne die Freunde
das Leben ist verdammt schwer
nur ich lebe noch
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Meg tudlak érteni bár fiatalabb vagyok nálad. Néha nehéz is eldönteni áldás vagy átok az élet.
Elgondolkodtató vers.
Baráti üdvözlettel: Ági
Kedves Ági!
Én ammondó vagyok, igazi barátokat az ember csak gyerekkorában tud kapni, és csak ő ia akkor lessz azzá. Minden későbbi barátság, csak egy, akörülményektől függő barátság. Mi akkor, öten voltunk, ma már csak én vagyok aki és ötünk közül. Ezért is ez a kérdés: Átok e, vagy áldás. Ki, hogy veszi, sokszor én Sem vagyok vele tisztáben, de mindig az lesz a vége, hogy örülök annak, hogy még élek. Ez a második Haikucsokrom, amekyet azonnal némeül is megfogalmaztam/átfordítottam.
Köszönöm, hogy első vagy aki írt hozzá, és
üdv Tóni