egy rücskös kis darab föld
az élet útján
***
kora tavaszban
reménytől elárasztva
indultam útnak
***
a sors elűzött
hazámhoz hűtlen lettem
otthagytam mindent
***
életem nyara
mint göröngyöt rugdosott
de nem tett porrá
***
az idegen ősz
zord szele sem tépett szét
sőt, keménnyé tett
***
de a fagyos tél
kegyetlen fogaival
még előttem van
***
az őszi szántást
tél mindig porrá teszi
egy új termésnek
2 hozzászólás
Kedves Tóni !
Minden haiku különálló, mégis összetartoznak.
A versek ellentétekre épülnek mely végig vonul az egész csokron.
az első és a negyedik tükrözi különösen ezt, még akkor is ha első olvasásra nem szembetűnő.
A legjobban tetszenek :
Nekem ezt mondja az első : az élet útja sima , csak mi gördítünk elé akadályokat,
és néha bizony beszórjuk a tiszta utunkat magunkkal.
a negyedik : a nap éget nyáron/ mint néha az élet/ de megőrizzük
emberségünket.
Az hatott rám a legjobban , hogy az évszakok felsorakoztatásával elénk tárul
egy emberi sors.
A két utolsó pedig egymásnak ad választ.
Nekem nagyon tetszik és szeretettel gratulálok, festnzenir
Kedves Festnzenir!
Igen, teljesen igazad van. A saját életem rövid sorokba tömörítve.
Köszönöm a megértő soraidat
és üdv Tóni