lassan virrad már
keleten a nap felkel
indul a szekér
***
korán kell menni
kezdődik az aratás
kötelet fonunk
***
harmatos búzát
még jól lehet csavarni
kévéket kötni
***
majd Ignác bácsi
jót a tenyerébe köp
akkó indujunk
***
mint első kaszás
kasza élesre fenve
szép rendeket vág
***
Juliska dalol
ma ő a marokszedő
én kötélrakó
***
István erősen
beköti a kévéket
keresztbe rakja
***
este fáradtan
szekéren szundikálva
megyünk hazafelé
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Egy régi aratás képei, hangulata tárúl elénk szép haikucsokorba szedve.
Szinte látom is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Tóni!
Én is csináltam…
Szép ez a versed.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Igen, akkor nem volt más hátra, csinálni kellett, annak aki szegény volt. A gazdag csináltatta.
Köszönöm, hogy olvatál
üdv Tóni
Kedves Harcsa!
Most visszanézve egy romantikus emlék, de akkor bizony "egy cudar kemény" sors volt, pláne mint gyereknek.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is
üdv Tóni