Ma vagy hat éves
ma vagy hat éves
de sajnos a számomra
ma még csak kettő
***
évektől fosztott
a kegyetlen sors engem
ki volt a vétkes
***
magamra veszem
talán a büntetésem
megérdemeltem
***
hitemet vesztve
átkoztam a sorsomat
néha magam is
***
a jelenléted
az idős életemben
új életet adott
***
csak azt kívánom
azt akit nagyon szeretsz
veled maradjon
***
életed útján
tövis sohase legyen
's tudjad ki szeret
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szép és kicsit fájó köszöntés az elvesztett évek miatt…
Gratulálok és boldog szülinapot az unokádnak…Lyza
Kedves Lyza!
És tudod mi a legérdekesebb? Ha ma találkoznák, a volt menyemmel, az unokám édesanyjával, nem az elveszett évekért szidnám össze, hanem megköszönném neki, milyen egy aranyos kislányt hozott a világra. Minden ami az életünkben történnik, annak megvan az oka, csak nekünk embereknek néha egy kicsit sokat kell várnunk mig megértjük, de vannak sokan, akik sohasem értik meg.
Én nem átkozom a múltat, hanem áldom a jelent, hogy ezt megérhettem, és kérem az Istent, hogy adjon még egy kis jövőt, hogy élvezhessem.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Immár mestere lettél a haikunak, olyan csokrot alkottál belőle, amely normál-versnek is jól beillik.
Gratulálok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Van amikor az ember érzései, csak cafatokban törnek a felszínre, és talán ezeknek az érzéseknek a Haiku az optimális forma. Most olyan napokat élek át, amelyekre mindig vártam, és most amikor itt vannak:
"Csak állok és bámulok, mint egy borjú, az új kapúra!"
De ez egy nagyon jó érzés, elmsélni nem tudnám, de talán nem is akarom, azonban annál jobban élvezni minden egyes pillanatát.
Azt mondják, csak a jó bárátok osztják önzetlenül egy ember igazi örömét. Én azt gondoltam mindig, több jó barátom van itt az oldalon. Csalódtam. Nem baj, ez is az élettel jár.
Köszönöm, hogy ti velem örültök, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez nagyon megfogott:
"magamra veszem
talán a büntetésem
megérdemeltem"
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Elöször is örőlök, hogy olvastál és írtál is.Tudod, ma már egy nagyon is elterjedt szokás van az emberiségnél, ha valakinél egy másik nem úgy reagál ahogy elvárta, akkor felteszi a kérdést: Most mi van vele? kevesen gondolnak rá, hogy sokszor a másik viselkedése nem egy akció, hanem reakció, és a helyes kérdés az volna: Mi tettem, vagy mondtam én? De mert egy hibát könnyebb a másiknál megtalálni, a másikra fogni, mint saját magánál, így hát ez egy mindennapi esemény lett. Én még ma is szívesen összeülnék a menyemmel lediskurálni, hogy ki és mi volt e helyzet okozója, de tudjuk, az emberek nem mindig olyan demokraták, még itt Svájcban sem, a direkt demokratizmus születése helyén, mint amilyennek mondják magukat.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon sok szeretett árad a versedből, de ezen nem csodálkozom, hisz, ahogy megismertelek az írásaid nyomán, te egy mély érzésű ember vagy.
Sok boldogságot kívánok az unokádnak, neked pedig sok örömöt az unokád által.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Én egy nagyon gyorsan sértődő, de ugyanolyan gyorsan megbékülő ember vagyok, és sokáig haraguni még akkor sem tudnék, ha akarnák is. Igazad van engem az érzéseim írányitottak egész életemneben, sőt addig mig dolgoztam, a nagy főnök mindig azt vetette a szememre, az én legnagyobb hibám, (25 teherauto söfőrnek voltam a főnöke), én mindig először bennük az embert látom, és csak aztán a sofőrt. Egy, az űzem érdekeit védő főnöknek, pedig fordítva kell működni.
Soha sem tudtam, de soha nem is bántam meg, mert még ma is akárhol, akármelyik sofőrömmel talalkozom, és amikor meglátnak, csak mosolyt és örömet látok az arcukon, ami bizonyitja, hogy helyesen cselekedtem.
Köszönöm, hogy olvasol és írtál is, és
üdv Tóni