tájra félhomály borul
kis kertem ébred
***
ablak párkányán
sok estike virágzik
illatát érzem
***
egy kicsit később
nyugtalan érzés fog el
remeg mindenem
***
most útra kelek
az estike illata
mindig haza hív
***
különös érzés
egész nap itthon voltam
most haza megyek
***
a szőke Tisza
lomhán hömpölygő vize
újra megnyugtat
***
szép lassan folyik
mint vér az ereimben
és új reményt ad
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Csak azok tudnak így írni a Tiszáról akik a közelében születtek vagy laktak.
Tetszik a haikud végén az új remény.
Üdv: Ági
Kedvesa Ági!
Nem hiába van az a régi mondás:
Aki a Tizsa vizét itta, annak vágyik a szíve mindig oda vissza.
Én még akkor sok vizet megittam a Tiszábol, akkor még lehetett inni a vizét. Az estike illatával pár évvel ezelőtt elhoztam otthonrol, egy kis "otthont", de atz az illatot, amit ott a szomorú fűzfák alatt érzel a Tiszaparton, azt nem tudom semmivel sem idehozni.
Az ilyen szép nyári esték azonban az estike szagával, és ha nem úgy mint otthon, egyenessen hanytt fekszem a gyepen, henem egy kicsit jobbra fordítom a fejem, akkor még a Göncöl szekeret is látom.
Ugyanis, hogy az ég mindenhol egyforma, azt csak azt mondja, aki otthonátol még soha sem vot messzebb mint tíz kilóméter.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
.
Kedves Tóni!
Kedves verscsokrot írtál az estikéről. Honvágyad örökítetted meg: "a szőke Tisza
lomhán hömpölygő vize – újra megnyugtat" szakszban, és a kövtkező versszakban is.
Lassan már haiku nagymesterré váltál! Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
te tudod, hogy nem akarok és nagy mester lenni, de hiszen még kis mester sem vagyok, még mindig csak inas.
Az ember élete végéig tanul, és mégis bután hal meg!
Ez rám is vonatkozik. Szeretek írni, de ahhoz, hogy jó legyek, még nagyot sokat kellene tanulnom, és hogy annyit tudjak, mint amennyit szeretnék, ahhoz előbb kellett volna elkezdenem, de ez nem azt jelenti, hogy feladtam. Minden nap tanulok valami újat, és ez így van rendjén. Sajnos az utóbbi időben nem én határozom meg mennyit olvasok írok, hanem egy magasabb lény. Nem rebbelirozok, hanem köszönöm neki, hogy még ennyit is tudok.
Köszünöm, hogy olvastál és írtál is, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Mély és andalító írás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
E hozzászólásod olyan mint a rég nem sütütt napsugár visszatérése a való mindennapi életben, de it az oldalon, nálam is. A hinyzó, többi hozzászólások, igazából nem is annyira zavarnak, hiszen úgy sem tudnék mindre válaszolni.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni