Milyen hajlék nélkül, reményvesztetten élni,
fedelet, terített asztalt már nem remélni?
Mi módon jönnék ahhoz, hogy azt mondjam értem,
hiszen átmentem én is oly sok nehézségen.
Minden szavam frázis és képmutatás lenne,
megérdemelném, ha ezért bárki megvetne.
Engem szerető szülők gondoztak, neveltek,
akik korábban valóban hiányt szenvedtek.
Kicsi, szerény hajlékunkban nem fáztam soha,
éheznem sem kellett, hisz mindig volt vacsora.
Reggel édes kakaó illata ébresztett,
máskor tejeskávé vagy tea melegített.
Jutott hozzá sütemény, kifli vagy lágy kenyér,
édesanyám szorgos keze tette mind elém.
Érdemtelen vagyok hát bármit is mondani,
kenyér és fedél helyett csupán észt osztani.
Hallottam valakiről, jászolban született,
és nem kapott elismerést, sem szeretetet.
Olykor nem volt hová lehajtania fejét,
mégis azért jött, elfedezze mások bűnét.
Gyógyított, tanított, atyához imádkozott,
amíg élt fáradhatatlanul munkálkodott.
Meghalt énértem, teérted és mindazokért,
kik meglátták, hogy életük kárhozatot ér.
Nincs igaz egy se, gazdag, vagy nincs semmije se,
olyan mindegy, hisz mindenki bűnben született.
Ki az Úrban bízik nem szomjazik meg soha,
Ő minden földi gond, és titkának tudója.
A gyermeke nem lesz éhező, kéregető,
mivel ezt Ő maga mondja, ezért hihető.
Nincs más, mint a keresztje alá leborulni,
és kegyelmét elfogadva megigazulni.
6 hozzászólás
Kedves Rita! Szép versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves ´Rita!
Hajlék nélkül hihetetlenül nehéz,
de szeretet nélkül annál nekezebb!
Te mind a kettöt megkaptad!
A második része írásodnak,hálaadás!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy hűséges olvasóm vagy. Ezt a verset felkérésre írtam. Az a református gyülekezet, amelynek tagja vagyok tartja a kapcsolatot – az egyik hittestvérünkön keresztül – egy hajléktalan otthonnal. Idén a szeretethíd keretében egy kis ünnepséggel ajándékozták meg őket – a szendvicseken és a házi süteményeken, valamint a különböző üdítőkön kívül – az ige mellé egy kisebb műsor is kerekedett, majd kötetlen beszélgetés. Jómagam nem voltam jelen, néhány fő képviselte a gyülekezetet. Nagyon messze áll tőlem ez a téma, ezért magamtól sohasem írtam volna róla, hiszen nem tudom, fel se tudom fogni, milyen lehet. Ezt szerettem volna érzékeltetni a versemben is. Amennyiben sikerült, úgy örülök neki. Sajnos a fedelet bármikor elveszíthetjük, akár háború, akár természeti katasztrófa miatt még akkor is, ha a számlákat ki tudjuk fizetni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Versed mélységes sorai megérintettek , érintve benső világomat, melynek rejtekein bennem is élnek érzéseim hasonulásai, e leírt műved érzéseiben fedezve fel értékeink közös érzéseit.
“Hallottam valakiről, jászolban született,
és nem kapott elismerést, sem szeretetet.
Olykor nem volt hová lehajtania fejét,
mégis azért jött, elfedezze mások bűnét.
Gyógyított, tanított, atyához imádkozott,
amíg élt fáradhatatlanul munkálkodott.
Meghalt énértem, teérted és mindazokért,
kik meglátták, hogy életük kárhozatot ér.”
Ezen soraid érintettek meg különös képpen. Igen Jézust elküldte az Atya ezen idegen világba váltságul, s a világ gyűlölte Őt a nemesen szerető hű gyermeket, aki mindíg az Atyja akaratát tette szeretve minden embert. Felmutatva mindenkor az élet szerető értékét és annak meghitt célját, ami mindenkor számára az Atyja akaratának cselekvése volt, ami végtelen örömet és bensőséges érzületű boldogságot adott neki. Tanítva ezzel bennünket, hogy mi legyen az élet legfontosabb célja számunkra is, átérezve azt a gyönyörű harmóniát melyet Ő érzett az Atyja iránt benső világának értékül, s annak mélységes szeretetéül.
Kik mindezt felfogjuk hasonlóan kell tennünk mint Ő, követve életünk minden napjaiban az Ő érzésbeli tetteit, szeretve minden embert, és Istent szabadulást hírdetve, hogy közeleg “Isten országa” , királysága e földre megoldva minden bajt e földön. De, hogy ezt megtudjuk tenni átérezve Krisztus érzéseit, megértve tetteinek értékét, ahhoz meg kell ismernünk a Biblából az Atya ránk vonatkozó akaratát. /János 17:3/szerint. Megtudva, hogy hamarosan a múlté lesz a hajléktalanság gyötrelme, a Teremtő Isten akaratának megvalósulása által.
Hálás szívvel köszönöm szépen, hogy megírtad gyönyörű versedet, melynek értékes sorai megérintettek!
Igazán értékelem érzésbeli költészet iránti szeretettedet, s annak mélységes értékeit,
Szeretettel Zoli Kaposvárról 🙂
Kedves Zoli!
Talán ilyen szép dicséretet még soha, senkitől se kaptam. Bizonyára olvastad, hogy felkérésre írtam, de tény, hogy Jézus vigaszát akartam átadni, mivel magam nem vagyok hiteles a hajléktalan témában. A gyülekezetünk felkarolt egy hajléktalan férfit. A gondnok a telkén levő kis hétvégi házát biztosította számára. Többen adtak neki munkát, hogy legyen jövedelme. Tiszta, rendes ruhákat is kapott, hogy esélye legyen arra, hogy el tudjon helyezkedni. A gyülekezeti csendes hétvégére maga a lelkész szállította el – akinek négy gyermeke van – úgy látszott, hogy sikerül neki felkapaszkodnia. Volt szállása, munkája, gyülekezete, testvéri szeretet, be- és elfogadás, azonban ő egy idő után visszatért a múltjához. Meglopta a befogadó családot és elhagyta a gyülekezetet. Ettől függetlenül talán Isten megszánja, és mint tékozló fiút visszafogadja. Azt a hajléktalan szállót, ahonnan ez a férfi is jött, továbbra is támogatja a gyülekezet, de más módon.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂
U.i.: Az ő példáján látszott, hogy Isten nem ezt az utat szánta neki, és megmutatta, hogy fel lehet kapaszkodni, de szabad akaratot is adott az embernek.