Georg Trakl: Der Herbst des Einsamen
Der dunkle Herbst kehrt ein voll Frucht und Fülle, Vergilbter Glanz von schönen Sommertagen. Ein reines Blau tritt aus verfallner Hülle; Der Flug der Vögel tönt von alten Sagen. Gekeltert ist der Wein, die milde Stille Erfüllt von leiser Antwort dunkler Fragen.
Und hier und dort ein Kreuz auf ödem Hügel; Im roten Wald verliert sich eine Herde. Die Wolke wandert übern Weiherspiegel; Es ruht des Landmanns ruhige Geberde. Sehr leise rührt des Abends blauer Flügel Ein Dach von dürrem Stroh, die schwarze Erde.
Bald nisten Sterne in des Müden Brauen; In kühle Stuben kehrt ein still Bescheiden Und Engel treten leise aus den blauen Augen der Liebenden, die sanfter leiden. Es rauscht das Rohr; anfällt ein knöchern Grauen, Wenn schwarz der Tau tropft von den kahlen Weiden.
|
Georg Trakl: Magányos ember ősze
A sötét ősz jön meg, terménnyel tele, Nyáridőből elsárgult fényt tereget. Tiszta kék lép holt lepelből kifele; Madár röpte ősi mondát emleget. Lefolyt a bor, lágy a csönd, tele vele Sötét kérdésekre a halk felelet.
És hébe-hóba sivár dombon kereszt; A vörös erdőn egy csorda eltéved. Tó tükre távozó felhőt elereszt; Földműves halk mozdulata elréved. Szép halkan éri kék szárnyával az est A száraz zsúptetőt, és földön lépked.
Csillag-fészek lesz a fáradt szemöldök; Hűvös szobákban megelégedés szól, S angyalhad lép halkan ki a szeretők kék szeméből, gyengéden óvva kíntól. Zizeg a nád; csontos borzadály hörög, Ha kormos dér csöpög kopár fűzfáról.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“Szép halkan éri kék szárnyával az est
A száraz zsúptetőt, és földön lépked.”
Nagyon szép költői sorok, tele csodás hasonlatokkal.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!