Szánalom, csak ez
jutott eszembe,
ültél járdaszélen
kezedbe gyűrött,
mocskos talán
a télen felszedett
reklámszatyor,
rajta a por
autók verte sár
maradéka,
betűi kopottan
hirdetnek gazdag
világot és látod
ez csak álom.
Kezed is sáros,
tested mint szatyrod
ápolatlan, ülsz
mosdatlan, vársz
időd ketrecében,
vársz nyáron,
vársz télen,
évszakok haladnak
nem bánod,
összefolyt időd
akár könnyeid,
csöppennek aszfalt
feketére.
Vársz ébredést
reggel,
megváltást vársz
talán már estére.
Hajléktalan
Szerző: öregsam
3 hozzászólás
Nálad is azt éreztem mint SN versénél, érzem a magány hiddegét.
“Összefojt”, ez egy jó szó, és annak ellenére, hogy helyesírási hiba, szerencsére bennmaradt.
Hú ez nagyon hatott….annyira előttem van az egész jelenet, nagyon jó a megvalósítás. Tetszett hogy kiragadtál egy pillanatot és azt “elemezted”. Az ember nagyon bele tudta magát élni…olvassák sokan és éljék meg egy kicsit!