Még alig pitymallik,
harmatot hint a lég,
rózsafelhőt ringat
könnypárás éji ég.
Hajnali ébredés
mosolya feldereng,
ébred az álmos föld,
kinyílnak szép szemek.
A tündéri álmok
lepihennek lassan,
minden lény vágyálma
alvó csillagban van.
Úrnője az égnek,
míg napkorong kél fel,
– Hajnalcsillag köszön -,
kristálytiszta fénnyel.
Nyújtózunk felé az
emelkedő napnak,
sugarai kábult
lelkeinkre hatnak.
Nevess ránk fényes nap,
világosság őre,
nyíljanak friss szirmok
hajnal-köszöntőre!
Felserken az ember,
ki dolgozik, s alkot,
mosolya tükrözi
a ragyogó arcod.
Gyúrsz terhes felhőket,
a végtelen égre,
hőt és fényt árasztasz
dús vetésre, rétre.
Fényed erdők mélyén
buja árnyat vetít,
s szerelmes szívekben
szép álmokat hevít…