Hajnali nóta ablakom előtt,
madárdal bejárja erdőt, mezőt,
tiszta ég alatt szólít a szellő,
hűvös fuvolat álmokat ellő.
Bárcsak itt lennél hajnal köszöntőn,
hajnali Tündér lett a szeretőm.
Csókjával ébreszt, ha felkel a Nap,
de csak a hajnal illata marad.
Marad a magány és a félhomály,
madár dalát tálalja a lakáj,
éhezek és szeretetre vágyok,
tudom nem jönnek soha az álmok.
Őszes hajamat túrják ujjaim,
papírra vésem gondolataim,
minek a szerelem, minek a Nyár,
miért ér véget, ha annyira fáj?
Újabb szerelem és újesztendő,
újabb Nyár és a szelíd lágyszellő,
emlékek gyűlnek csalódás hátán.
miért nem alszik soha a sátán?
1 hozzászólás
Elég szomorkás hajnali nóta ez. 🙁 Úgy látom, hogy sajnos a tartalom a rímkeresés kárára ment, mivel néhány szó idekeveredésének okát nem teljesen értem.