Egy borongós, hajnali órán vállamra borult a csend.
Puha palástjával beborított, szívemben ettől lett rend.
Selymesen, lágyan hullt alá, akár egy pille függöny,
Némán bólogatott kitárt ablakom előtt a bükköny.
Hajnalodott. Az alvó város lassan kelt életre.
– Most elhagylak- szólt a csend.- Menned kell a napfényre.
Kértem, rimánkodtam, maradjon még egy kicsit velem,
Tegye nyugalmassá e korai órát nekem.
Ám a csend búcsúzott, karját intéshez emelte,
a felkelő nap szemembe vakított felette.
Fejemet párnámba fúrtam, könyörögtem sírva,
ő csak legyintett, s az éjszaka átváltozott pírba.
Magamra maradtam. Vár egy újabb, zajjal teli nap.
Láttam,amint a hold az éjből egy utolsót harap.
Mégis bizakodva néztem teendőim elé,
mert tudtam, újra eljön majd holnap hajnal felé.
11 hozzászólás
Szia!
Tetszik amit írtál. Szép vers a hajnali magányról, amikor az embernek nincs kedve kibújni a meleg ágyból, a nyugalmas csendből a zajos minden napokba.
Nagyon jó lett.
Maristi
Szia!
Nekem is tetszett, különösen a harmadik versszak két utolsó sora. Bár a hajnali csendet annyira nem ismerem, mert onnantól, hogy kinyitom a szemem, vagy a macskák kajakérő siránkozását vagy elégedett csámcsogásukat hallgatom. És mire megtömik a bendőjüket, már el is kezdődött a nap…:)
Kedves Rozália!
Nagyon szép vers .Gratulálok.
Valóban szép és jó! Nekem is tetszett.
Kedves Rozália!
Szép a versed. Szomorú, de egyben reménykeltő, hogy másnap újra itt a csendes hajnal.
Szeretettel? Colhicum
Gratulálok! Nagyon jó vers!:)
Kedves Maristi, Ági, Santiago, Boer, Colhicum, Gyömbér!
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok versemet, és véleményt is írtatok.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Szép verset írtál, csak szomorú, és én is szomorú lettem, azért a holnap igérete is benne van. Próbálok erre gondolni.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, Zagyvapart!
Szép és szomorú verset írtál, kedves Rozália.
Nagyon szép képeket jelenítesz meg.
Szeretettel olvastalak:
Üdv: napsugárka
Köszönöm szépen, kedves Napsugárka!
Szeretettel: Rozália