Mély tenger a világ,
nincs benne part,
mely megnyugvást hordozna,
csak ring a temérdek hajó,
fel-le, s parttalan marad,
még a világ, világ,
velük lebegek magam is
csónakom romjain,
alattam feneketlen pokol,
felettem csillagtalan ég,
viharba fulladt a remény.
12 hozzászólás
Kedves zuzmara!
A ´viharba fulladt remény´
újra éled,mert semmi nem tart örökké!
Szeretettel gratulálok:sailor
… dehogy nem drága Misi! 🙁
Köszönöm szavaid!
Szeretettel látlak mindig: Tünde
Fide,sed cui vide!
Szeretettel:sailor
"Amicos secundae res parant, adversae probant…"
Szeretettel: Tünde
Dum spiro,spero!
Szeretettel:sailor
"Cogito, ergo sum…"
NAMASTE! Sz.: Tünde
Érdekes megközelítés, tetszett. Van hasonló irományom, bár nálam akadnak "szigetek". 🙂 Szerintem vannak szigetek…Szeretettel voltam. Éva
Köszönöm az olvasást kedves Éva!
Nálam elsüllyedtek…
Szeretettel láttalak: Tünde
Aequo animo!
Sz:sailor
"Ad perpetuam rei memoriam – ad perpetuam memoriam."
Egy emlék…
Egy emlék suhan át
csendbe bújó éjszakán.
Egy apró érintés,
csöppnyi lehelet,
mely érinti kezemet,
s borzongást hoz
még ma is szívemre.
Egy mosoly villan,
táncot lejt az éjen át.
Egy boldog mosoly,
szertelen, vidám,
mely tiszta napfény,
s könnyem felcsillan,
mert lelkemben ott ég.
Nosce te ipsum!
…és éppen ezt érezni ´itt
Sz:sailor
"Donec eris felix, multos numerabis amicos, tempora si fuerint nubila, solus eris…"
Sz.: Tünde