Csönd van, kéjes, könyörtelen
Némaság vésődik dobhártyámra és
Könnyes szemmel nézem, ahogy a
Falról rám vicsorít egy görbe árnyalak,
…
Egy gondolat fájón az asztalra borul,
…
Ma egész nap esett, miközben én
Magam lettem néma, hallgatag.
Csönd van, kéjes, könyörtelen
Némaság vésődik dobhártyámra és
Könnyes szemmel nézem, ahogy a
Falról rám vicsorít egy görbe árnyalak,
…
Egy gondolat fájón az asztalra borul,
…
Ma egész nap esett, miközben én
Magam lettem néma, hallgatag.
10 hozzászólás
Szia!
Jól megleptél ezzel a verssel. A szüneteknél hirtelen mozdulatokat, helyzetváltoztatásokat érzek, miközben a magány minden mozdulatnál mélyebbre kerül a lélekben. Nagyon elgondolkodtam.
Üdv.
Szia leslie!
Igen, ez érdekes…talán az ősz teszi és az eső…meg ki tudja, még mi…
Nagyon szép a veresed. Mélyen bele tudtam érezni magam…
Grat.
Gyömbér
Jól ismerem ezt az állapotot, amit olyan nagyszerűen megírtál.
Szeretettel: Rozália
Hallgatag árnyalak. Ez olyan szép! Nagyszerű a versed, gratulálok: Colhicum
sziasztok!
köszönöm a hozzászólásokat!!
üdv.
leslie
Egy apró könny, hatalmas, néma boldogtalanság, ezt súgta a versed.
Hanga
Elgondolkodtató, ahogy a legtöbb versed.
Úgy érzékelem, hogy mindössze egy hajszálnyi a határ az érzések és a tények között. S miközben a versed olvasom beleveszek e két dolog keltette örvénybe. És a végén már nem tudom hogy szomorúságod alapja a tény, hogy az idő kellemetlen, vagy ez mindössze egy plussz csepp egy képzeletbeli pohárban, ami egy érzés keltette elviselhetetlenséget fokozza…
A.
Egyetértek Angelface véleményével. Valami hasonlót éreztem én is, amikor olvastam a versedet. És micsoda megszemélyesítés: "Egy gondolat fájón az asztalra borul"
Köszönöm az élményt!
Jó vers. Kifejező. (üdv. Á.E.)
Kedves leslie,
Remélem időközben magadra találtál. Remeket alkottál, mint mindig.
Szépek a gondolatok, és fájók. Nem is olyan rég, én is hasonlót éltem meg.
Kitartóan várlak!!!!!, mikor a hallgatás feloldódik, s kiolvad a némaság, újból szárnyalni fog a toll a papíron, s a képzelet reinkarnálódik. Ne haggyj cserben!
a viszontlátásra!
pá,eszkimo.