Kip-kopp-kippkopp, mi kopog,
egy kriptában a ping-pong?
A víg zombik játszanak,
ma pingpongra váltanak.
Jó sport ez a hulláknak,
kik feküdni utálnak.
Verébkoponya-álom,
jól pattog a márványon.
Velük vígan kiállok,
versenyezni kívánok!
Az én ütőm egy farcsont,
jó, szivacsos tükörszoft.
Szervát ad most egy hulla,
lecsapom egy perc múlva.
Az én szervám megnyesem,
beszedik azt rendesen!
Megetettem a hullát,
jól elnézte a szervát.
Ezt a szettet megnyertem,
a zombit jól megvertem!
A jó játék nem ritka,
mert hogy hideg a kripta.
Nem baj, ha itt mind nulla,
csak ne fázzon a hulla!
Tenyeressel támadtam,
hullára elfáradtam.
Fonákkal is nyestem én,
s hulla jó e költemény!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Brrr… még most is reszketek, mert remegtem végig, amíg eme – igaz jó, – de borzongós versedet elolvastam. Hiába minden, mégis tetszett, legjobb mégis a vége, mikor a borzongásomnak is vége lett:
Íme:
"Tenyeressel támadtam,
hullára elfáradtam.
Fonákkal is nyestem én,
s hulla jó e költemény!"
S valóba, nagyon jól eltaláltad, mert: hulla jó e költeményed is! Ilyet csak Te tudsz kitalálni!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Ez a versem egy halloweeni ötlet volt, de félbemaradt vagy közel három éve… Most rábukkantam és befejeztem. Szeretek pingpongozni, így kombinálva ezzel az ijjesztgetős nappal hulla jó vers született. No de nem dicsérem magamat, mert nem illik… 🙂
Üdvözlettel: alberth