Hallván visszhangját százféle rímekben
sóhaj kútjának, merre szív inni tér;
lássátok hibáim, mit tett ifjú vér
mikor más voltam még testben-lélekben,
fölös kínokban, hiú reményekben
könnyes vívódásom tornya égig ér,
szerelmi jártasság megértést ígér,
kegyelmezzetek, kik halltok énekben.
Immár jól látom, népnek nincs erkölcse
galád gúnyt űzött belőlem hazugság
önérzet öldököl, önmagam szégyelem;
csámborgásimnak szégyen lett gyümölcse,
bűnbánat és az egy levont tanulság:
álomnál nem több, mi szép lehet nekem.
Eredetileg így:
Voi ch’ascoltate in rime sparse il suono
Voi ch’ascoltate in rime sparse il suono
di quei sospiri ond’io nudriva ’l core
in sul mio primo giovenile errore
quand’era in parte altr’uom da quel ch’i’ sono,
del vario stile in ch’io piango et ragiono
fra le vane speranze e ’l van dolore,
ove sia chi per prova intenda amore,
spero trovar pietà, nonché perdono.
Ma ben veggio or sì come al popol tutto
favola fui gran tempo, onde sovente
di me medesmo meco mi vergogno;
et del mio vaneggiar vergogna è ’l frutto,
e ’l pentersi, e ’l conoscer chiaramente
che quanto piace al mondo è breve sogno.
Canzoniere / Sonetto I.
1366-1374
4 hozzászólás
Köszönöm, hogy olvashattam!
szeretettel-panka
Nagyon szívesen, nekem volt élmény a fordítás!
Üdvözlettel: Bálint
A három újdonság közül ez teszik a legjobban.
A szerelmi jártasság különösen.
Várom a következőket.
Üdv: Krizsó
Kedves Krizsó
Örülök, hogy mind a három újdonságot elolvastad! Remélem közelebb segítettek a születendő humanizmushoz és a szerelem megértéséhez is.
Üdv: Bálint (Valentino Baldi)
🙂