Vágytól mocskos oltárodon
Halott szirmok sóhaja remeg,
A fény kihuny az éj karjában,
Áldozatként súgom neved.
Szentségtelen éjszakádon
Végezd be, mi elhivatott,
Rendelkezni ma ne félj,
Mi tiéd, bennem megkapod!
Hervadt rózsák, halott szirmok,
Feslett, vörös-csókú ajkak,
Illatok és száraz szívek,
Meghalni tán sosem hagynak!
13 hozzászólás
Dor!
Ne is hagyjanak meghalni! Élve van még rád és a verseidre szükség! 🙂
Gimesi
Üdv!
Mégiscsak sikerült újabb sötét, mégis angyalian édes verset írnod. NIncs kivetnivalóm a verssel kapcsolatban…
Az enyém is készül….
Mély fejhajtással:
Serafis
Köszi minkettőtöknek 🙂
Öcsi! Még nem is szándékozom távozni 🙂
Bálint! Köszi, várom a te versed! 🙂
üdv.: Doreen
Szia Doreen!
Én is gondoltam már a végre. de mivel mióta élek, a véleményem, csak a gyáva emberek adnak egy szégyenteljes véget az életüknek, igy hát ez a veszély nállam már nem áll fenn.
Ezért is irok neked, az ember életében sokkal tööb bárorság szükséges a továbbéléshez, mint az önhalálhoz. Ezt én is átéltem, és " A gyáva gondolatok" versben le is irtam. Élj tovább. hisz ennek a mai, sokesetben eléggé romlott emberiségre, még nagyon nagy szüksége van a szépre. Ezt pedig te szépen le tudod irni.
Üdv. Toni
Szia toni, köszönöm szépen! Valójában nem vágyom a halálra, egyeltalán. De szeretem a sötét verseket :)Megnyugtatnak.
Elég sokatmondó ez a vers,nagyon tehetséges vagy!
Nagyon jó vers, kedves Áldozat.
Üdv. Károly
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Doreen!
Egyszere éreztem a vesben erőt és egy könnyed, kellemes bájt! Az elmúlás érzése a versben számomra nem jelent meg egy percre se, szerencsére.
Most sok okosságot most nem fogok írni. Halált is túl szépen írod le. 🙂
Tetszett, köszönöm, hogy olvashattam.
További jó alkotást, csak így tovább!
Üdv: Metal Koala
Szia, ez kedves tőled! 🙂 Túl szépen írom le a halált… 🙂 ezt még senki nem mondta.:)
Olyan sötétben lopakodós, de mégis valahogy tiszta és fényes. Hát, nem vagyok egy nagy kritikus, de nekem ilyen a versed.
Hanga
Szia! Végülis mindegy, a lényeg, hogy mondjon valamit az olvasónak 🙂
Szia Doreen!
Örülök, hogy a "véletlenül" ide vezetett!
Szép vers! Kiváltképp a harmadik versszak!
Szeretettel: Levélke