Hiába volt a születés,
Hiába minden ölelés
A gyermeknek és minden szó
És minden rossz és minden jó.
Hiába minden, minden csók,
És minden nőnek minden bók.
Hiába minden győzelem,
S hiába mind a vereség
S a háborúk csatáiban
Hiába minden veszteség.
Hiába a vetés s az aratás
Hiába a telelés s a nyaralás.
Hiába fénylik minden csillag
A hiábavaló távolságban,
S hiábavaló energia van
A Nap minden sugarában.
Hiába az öröm és a bánat,
Hiába minden érzés
És hiábavaló minden egyes
Megfogalmazott kérdés.
Hiába dallam a versnek,
Hiába minden szava a könyvnek.
Hiába a számok minden szabálya
Hiába az elméletek minden formája.
Hiába az eszme és a cselekvés,
Hiába van minden döntés.
Hiába a vezető s a vezetett,
Hiába a szerető s a szeretett.
Hiába a szólás és a hallgatás,
Hiába a varrás és a szaggatás.
Hiába minden, ha nincsen cél.
Anélkül minden hiába él.
Hiába íródott e vers,
S én is hiába vagyok ki írta,
Mert hiába, ha nincs ki szeret,
Így hiábavaló ez az élet.
8 hozzászólás
…remélhetőleg azóta már nem minden hiába…:)
nagyon szomoru ez a vers, de nagyon szép!!
Nem rossz vers, és nem hiába írtad.
Hiába Davey, nagy ember vagy!!!
Grazulálok, szívbemarkoló, elgondolkodtató írásodhoz!
Üdv,
Zsolt
Semmi sem hiábavaló, főleg ez a vers.:)
Üd: Colhicum
A versed remek! S nem hiába íródott:)) Grat:))
Igazad van, cél nélkül minden hiábavaló, de hiszem, hogy neked van célod! S nem írtad ezt a verset sem hiába… 🙂
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm! És azt is, hogy hisztek bennem. Mint írtam, ez egy régi vers. Azóta kicsit másképp érzek. Egyébként meg, mindig elveszik valami, de helyette talál mást az ember. Szóval tényleg semmi sincs hiába. 🙂
Még egyszer köszönöm Nektek!