Elmerülök
Gyönyörű hazug szemeidben
Egy szereplő vagyok csak
Az életednek hívott mesében
Melyben egykor főhős voltam
De mostanra koldusbotra jutottam
A szíved koldusa lettem
Egy dobbanásáért esedezem
Mely még talán megmenthetné
Koldus sorsa jutott életem
Ám szíved felém nem dobban
Kapuja mozdulatlan
Betörni nincs már erőm
S nem is akarom
Mert belefájdul két karom.
Így maradok némán lesben állva
Hogy tán dobban egyet utoljára
Az enyémmel együtt, egymásért
Mielőtt tovább élnék
Egy más világért
Halott szíved
By Nyári Zsolt
8 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Olykor valóban a szerelem koldusává válhat az ember. Én ismerem ezt az érzést, gazdag lehettem volna, dúskálhattam volna más hölgyeknél. De én koldussá váltam, egyvalakinek a koldusa.
Versed hangulata megfogott.
Gratulálok!
Alberth
Köszönöm szépen!
Mélyen meg tudlak érteni….
Üdv,
Zsolt
Kedves Zsolt!
Igazán kívánom!
Az a halott szív újra dobbanjon…!
Szép soraidhoz gratulálok!
Köszönöm szépen, Kedves Dóra!
Nem tudom, szereted-e a Korált…
azért ide teszem…
http://www.youtube.com/watch?v=RsafXZQwmfs
Jobb kedved nem lesz ugyan tőle… de bennem ez szólalt meg olvasva a versed…
Legközelebb valami vidámabb nótát küldök. OK?
Kedves Ágnes!
A Korált nem szeretem, de ezt meghallgatom.
Köszönöm, hogy olvastál, s értékeltél!
Szeretettel
Zsolt
Kedves Zsolt!
A versed szomorú, de nagyon jól ábrázolja az érzéseidet… "Koldusnak" lenni tényleg nem jó, de a szenvedés által új esélyt kapsz egy boldogabb életre…
Kitartás!
Üdv.: Ninike
Köszönöm, Kedves Ninike!
A szenvedés által???és meddig kell szenvedni?
Üdv
Zs