Néktek, akik a soha még, s a soha már
Résén kihajtva, mint szirteken a gyopár,
Tinéktek köszönöm az egyszeri csodát,
Villanásnyi létem részeg káprázatát.
Ti, akik a vak nemlétből fölmerülve,
Majd a vég nélküli éjbe szenderülve,
Sírhalmok és bölcsők rengetegein át;
Óvtátok génjeim fura láncolatát,
S az életnek megfogant gyötrelmes vemhét,
Az emberlét örömét, sok tonnás terhét;
Kedveseim, a vén Európa földjében,
Idők végéig, nyugodjatok békében.
10 hozzászólás
Kedves Antal!
Azt hiszem " a soha még, s a soha már " közötti villanásnyi életünket, ennél szebben nem lehet megköszönni, mint ahogyan Te tetted. Azt hittem a cím hallatán, hogy sírni fogok, mert ugye nekem az menni szokott,:) de elérted azt, hogy a hálát éreztem a lelkemben, és nagyon jólesett ez az érzés. Köszönöm!
Szeretettel: még mindig pipacs
Pipacska kedves!
Köszönöm szépen megtisztelő értékelésed és kedves szavaid. a
Ámen…Gyönyörűen költői. Gratulálok!
Na nee! Sok a ragrím. De azért köszönöm. a
Szia!
Nekem tetszik a versed. Igaz, hogy használsz ragrímeket, de az olyan nagy baj? Petőfi vagy akár József Attila is használt. A tartalma viszont elgondolkodtató.
Szeretettel: Eszti
Rozália kedves!
Nem igazán értem, hogyan vagy képes remekeimet összevetni az említett igénytelen népség torzszüleményeivel. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél. a
Mostanság sok verset ,idézetet ,blogot olvastam ami kapcsolódott az ünnephez,de a TE VERSED ………….olyan IGAZI ……olyan Wolfos!!!Várom már nagyon a másodikat Kedves Antonius:-)))))))))ugye Tudod,hogy miről beszélek?Ny.
Köszönök mindent nyaracska. Ja, Tudom. A lányom nekiállt a pdf. szerkesztésének.
Kérem türelmedet. a
Ez szép Antonius, meg is könnyeztem. Valahogy magaménak érzem a versed,
csak én nem tudok ilyet írni. Gratulálok!
Ági
Köszönöm Ági.
Dehogynem tudsz!
Üdv. a