Látjátok feleim, itt nyugszik Kis Jóska,
Amit ő megevett, az biz' nem piskóta!
Utolsó vacsorát galócából evék,
Meg is itta ennek rövid úton levét!
Por megtért a porhoz, vonzódott a borhoz,
Tudtuk, Dobos Péter italtól rikoltoz…
Ám egy nyári éjjel, elhallgatott végleg,
Meglehet, túlzottan a hordóba nézett!
Fehér Sára sírja, ő itt nyugszik, szegény,
Elhagyta Julcsáért a csalfa vőlegény.
Ő meg bánatában beugrott a kútba,
Onnan szállt fel lelke a mennyei útra.
Szekerét hajtotta haza Kovács Károly,
Rohantak a lovak, nyakukban friss zápor.
Megbillent a bakon, kerék közé esett,
Siratják övéi, számosan, mód felett!
Kinn kaszált a réten, Varga Józsi estig,
Miért kellett néki ottmaradni vesztig?
Egy fene nagy ménkű a kaszába csapott,
Szegény Józsi bátyó a fűbe harapott!
Pénzes Mari nénénk rég nyomta az ágyat,
A tudós doktorunk rajta eret vágat.
Piócát is hozott Mari nagy bajára,
Kilehelte lelkét mégis, nem sokára!
Itt nyugszik Nagy Márton, megtérve az égbe,
Templomba vasárnap, láttuk sosem tért be.
Mert mindig dolgozott, pihenni nem tudott,
Most halála néki, nyugodalmat hozott…
Fekete Aladárt megrúgta a tehén,
A sajkába verte kopasz fejét szegény.
Veres Kálmán itt van a háza népével,
Áradat vitte el, nyugodjék békével!
Látjátok feleim, por és hamu vagyunk,
Ahogyan felkel, úgy le is megy a napunk.
Mindenki a mennybe, Urunkhoz fog menni,
Itt az idő mármost, fájdalmunk temetni!
10 hozzászólás
Ilyen "komoly" dolgokon nem illik nevetni, én mégis azt tettem.
Bocsássa meg a jó Isten!
Hagy mondjak egyet én is, ami közben esztembe jutott:
Itt nyuszik egy kis örörke,
Ökör Jánosnak gyermeke,
a jó Isten nem engedte,
hogy nagy ökör válkék belőle!
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Látom, te is milyen ügyesen tudsz humoros verset írni! Csak egy kis ihlet kell… 🙂
A morbid humor is humor, vagy a fekete humor. Bár a versemben népies motívumok is megtalálhatók a vidéki élet utolsókat rúgó helyzeteivel fűszerezve.
Hát ilyen az élet, mind befejezzük egyszer, búsan vagy vidáman, de ez a tényeken nem változtat.
Újévi üdvözlettel:
Alberth
Kedves Albert!
A cimet olvasva Mária Sándor Halotti beszédjére gondoltam, a mult évben kaptam egy levélben egy idézetet:
"Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet"
És az aki küldte, a hasonlatot akarta evvel az idézettel megmutatni, hogy ő megérti, miért is az én nevem ma Muci, nem Mucsi, mert itt a svájci "aranybánya" igazgatója nem akarta elismernia bepolgárosomitásnál, hogy a Júgó Passzban azért van úgy írva, mert őnálluk a cs-betű az egy c-ékezettel. És azt a bürokrácia nem engedte kijavitani.
A te varsed azonban nagyon érdekes, és annak ellenére, hogy sok a halott, mégis vidám.
üdv Tóni
Kedves Albert!
Amikor a címet olvastam úgy készültem valami történt, valami szomorú esemény ami indíttatást adott írni egy költeményt.Aztán …aztán…de végül is akárhonnan nézem,Jóska,Péter, Márton, Mari néni csak bevégeztetttek, így, úgy amúgy szerencsére humorosan becsomagolt remek alkotásban!:-)))Tetszett igazán!
Szeretettel :Selanne
Kedves Selanne!
Ez az élet és a nagy természet rendje. Tulajdonképp logikus lenne, hogy könnyen, derüsen fogjuk fel az elmúlást, hiszen mióta világ a világ… minden a múltba merül…
Sajnos nem tudunk belenyugodni abba, ami magától való…, én sem…, pedig könnyebb lenne….
Nos, leírtam népiesen…, ez az igazság…, mindig is így volt…
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Nekem is nevetnem kellett a frappánsan megfogalmazott "halotti" sírverseiden,
mert nekem ez ugrott be. Mintha fejfákon olvastam volna, bizony nagyon jók.
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Bizony mindegyik fejfánál, keresztnél, sírkőnél meg lehetne állni és egy ilyen versikét faragni, ha ismerjük a tényeket. Mindenki halálának megvan a története. De hány milliárd lehet, mióta ember tapossa a földet? Csak a híres emberek haláláról tudnak sokan, de azoknak történetes sem maradt fenn, csak néhánynak közülük.
Egy kis faluban pl. sokáig emlékeznek egymásra… S a humor mindig terheket vehet le az emberek válláról…
Üdv.: Alberth
Kedves Tóni!
Ha az ember belegondol, mindannyian tudjuk, hogy egyszer befejezzük. Ki így, ki úgy. Mégis, mint a strucc, hallani sem akarunk róla. Amikor a temetőben járok és nézegetem a feliratokat, mindig elgondolom, hogy ahány sír, annyi tragédia. És mennyi-mennyi sírhant és mennyi-mennyi temető. Pedig ha tárgyilagosan és nem drámaian írjuk le az elmúlást, talán még humoros is lehet. De még sem tudjuk ezt így megélni…, hát ilyenek vagyunk, én is…
Azért leírtam, mert kikívánkozott belőlem az ötlet… 🙂
Üdv.: Alberth
kedves Albert!
Evvel kapcsolatban teljessen igazad van. Én is próbáltam már az egész dolgot egy kicsit a másik oldalárol mutatni, de itt cudarul le lettem intve, hogy ilyesmivel az ember nem viccel. Különben is az itteni nép nagyon spórolos a nevetéssel, egyet kettöt egy évben, de akkor is bemegy a sajzba nevetni, nehogy meglátja valaki. Én egyszer avval próbálkoztam,hogy egy kislány az anyukájával, mikor a férj és apukea sírjátol eljöttek elkezdték olvasni a kereszfeliratokat. Mindenhol, itt nyugszik a legjobb apuka, a legjobb férj,a kegkedvessebb barát, a kegjobb gyermek. Körülbelül a tizedik fejfánál megkérdezi a kislány: Anyu, a rossz embereket hova temetik el?
De mint ahogy írtam, egyáltalán nem találták komikusnak.
üdv Albert
Kedves Tóny!
Amikor kisgyerek voltam, a nagymamám sokszor elvitt a temetőbe, mert sok rokon, ismerős sírjához jártunk. Az idős, özvegy nénikékkel is szóba elegyedtünk. Mindegyik azon sírdogált, hogy "az én jó uram, jaj de nagyon jó ember volt!" Már akkor tudtam, hogy sok házaspár veszekedik. Meg is kérdeztem a nagymamámat, hogy csak a jó emberek halnak meg? Ő azt mondta, hogy dehogyis, de a nénikék csak a szép emlékeket őrzizték meg, a rosszakat elfelejtették. 🙂
Ez is egy hasonló történet….
Üdv.: Alberth