A kő hideg, szegélye vág,
A szél süvít, reccsen egy ág.
Hamvakon hant, földtakaró,
Holt kört rajzol köré a hó.
Égő láng volt, egykor, régen,
Körötte tánc, fény a réten.
Meleg máglya szép emléke
Belevész a messzeségbe.
Üszkös faág csendben hever,
Sötét szemén dér a lepel.
Elenyész a fagyos gyepen:
Elporlasztja a végtelen.
1 hozzászólás
Ez igen kedves Dániel !
Remekbe szabott vers, mind mondanivalójában, mind a rímekben, mind formában.
Szeretettel gratulálok : Zsu