Az üveglapon átvillóztak a fények.
Én is, én is kérek!
Hát vegyél vagy lopj, csak ne tőlünk!
Nem titok: nem vagyunk jók,
s még csak nem is létezünk.
Magadban beszélsz,
jó neked.
Nem mondják szeretlek.
Nem mondják kellesz nekem.
Nem mondják, hogy unlak már.
Olyan szerencsés vagy,
így egyedül a vörös szálak között,
olykor botladozva, összetört senkilény.
Örülj, míg valakinek fontos nem leszel,
s ne vágyakozz érezni.
Ne akarj a mennybe jutni,
az ölelő karoktól pedig óvakodj!
Végül úgyis ellöknek.
1 hozzászólás
Kedves Nola!
Nagyon érdekes a vers de nekem tetszik!
Üdv:Kukonya