Megy a hangya a színházba,
bemászik egy szép ruhába,
felveszi a primadonna,
mikor a szerep úgy hozza…
Dalolja a belépő-dalt,
arat -e vele diadalt?
Hisz' csípi a hangya közben,
furán néznek reá többen.
Vakaródzik, fals az ének,
ám tetszik a közönségnek,
biztosan új meglepetés,
ki is tör most a nevetés.
Végül siker a jelenet,
pedig viszketős a szerep,
vajon egy íly csípős hangya,
meg volt írva a darabba'?
Vastaps lett a dalnak vége,
s jól megnőtt a hangya képe,
viszket a hölgy egész teste,
s sztárrá lettem én ma este!
2 hozzászólás
Nagyon érdekes, hogy miből lehet verset alkotni.
Neked elég, ha a színpadon egy hangya mászik…
Ezért lett a versed humoros.
Nagyon jóóó!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Annyi mindenről írtak már verset, hogy a költők sokszor már magukat vsszhangozzák. Kell találni mindig valami új témát, s szerencsére gyakran beugrik nekem valami egész szokatlan ötlet is olykor…
Üdvözlettel: alberth