Bitófáról bitorolt levélként
Küzdünk a haragvó világgal,
A halott gyökerek levén ként
Csillant a semmi bomlós virága.
Páratlan szem süt le az égből,
Pislogva vágva tájból jó szelet.
Különös módon a föld meg kéklőn
Csillanva suttog, hogy: még szeret.
Az igazság? Zizergős levelek
Hullanak, és félnek mindenütt;
Az ősz nem vár, üvölt: le velük;
Ég és föld közben meg hittel üt…
Nem ezt hittem. Nem ezt fogom.
Akár kit, akár mit hitt,
Lelkemet én nem adom.
Mert nem adomány.
Én csak tudom:
Árny.
5 hozzászólás
Grtaulálok az "-érzelmi-"-bombához..célba ért..! Sok-sok értékes gondolat, szép köntösben…
Barátsággal: dinipapa
Az utolsó három sor…igen.A többi…
Helló,
dinipapa, köszönöm a biztatást, és örülök, ha ,,célba ért" a vers mondanivalója 🙂
gyogyo: bővebben kifejtenéd az utolsó 3 sor miért ,,igen", a többi pedig miért ,, … " ? Ennyiből nem igazán szűröm le a dolgokat…
rawelli
Szia Rawelli!
Tetszett versed!
Szeretem, a többször elolvasós… ízlelgetős… gondolkodásra sarkalló írásokat!
Nagyon tetszett a következő 2 sor:
"A halott gyökerek levén ként
Csillant a semmi bomlós virága."
Szeretettel: Falevél
Szia falevél,
nagyon örülök, ha többször elolvastad a versemet, ez nagyon nagy szó/dicséret a számomra:)
Egyébként eléggé személyes témát írtam ki magamból, és az a két sor elég fontos ebból a szempontból…
Köszönöm: rawelli