Hold-hajó árnyék terül Getsemane kertre,
néma szemlélők egy kőre merednek.
Csodás dolog a levitáció . Miféle eretnek
jár-kel a bús lombok alatt?
Eljött hát az Úr( eljött a pillanat)
kínokban meggyötört testedért .
Ó halld hát, szenvedésed e földön véget ért!
Mester a szózat zengedez, s hallom én.
A temető kertje oly sivár. Üres kancsó a szív,
kifolyva már a bor, a vér, a szeretet partot ért.
Mondhatni, így miért haltam én. Mivé az áldozat.
Atyám felelj, te mindvégig tudtad, és?
Kő-követ nem teremt. Vagy nem voltam más,
mint egy szánandó idegen?
Majd vonszolják mások keresztem,
és én, a kortalan vándor- fizetek mindenért…
2 hozzászólás
Kedves Barna!
Gondolom, hogy húsvétra szántad ezt a verset, elmélkedésedet. Most találtam rá, jó, hogy ismét föltetted, mert kár lenne, ha úgy kallódna el, hogy senki sem olvashatta.
Súlyos szavakkal üzened az olvasóknak Krisztus urunk szenvedését. Nevében is ismétled talán az ő gondolatait: "Mondhatni, így miért haltam én. Mivé az áldozat. Atyám felelj, te mindvégig tudtad, és?"
És erre az kérdésre nincs meg a válasz!
Mély gondolatokkal készült verseden alaposan el lehet most is gondolkodni…
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata!
Köszönöm szépen az olvasást, és a gondolataidat is. Valóban nem könnyű vers; mint általában egyik versem sem…szeretem ha gondolkodásra késztet egy vers, egy tárgy, akármi…amit a természet, vagy az ember alkot…talán történhetett volna így is…lehetett volna ez az alternativa is…örülök mindig a latogatásodnak. Szeretettel:b 🙂