Kihányt vér, mindig
ugyanaz a képlet,
sosem szép.
Alvadó szónyomok a
fehérnemű ráncai között,
még ott is.
*
Felöltözött az ember
bíborszín palástba,
már megfeszülni kész.
Ilyen nappalok után
az elkövetkezendőknek
csak több lehet a fénye.
*
Az öklendezésnek is vége.
Csak foszló sóhajok
a szétmart torkon át.
2 hozzászólás
Kíméletlen. Mint egy véres dráma (film). Mint egy kegyetlen passió…
Üdv.: Á.E.
Valóban kíméletlen….gyomorforgatóan jó!
Gratulálok!