Szomorkás a hangulatom,
húszas éveim gyászolom.
Most múlt el az ifjúságom,
már ikszeim száma három!
Kettes évtizedem véges,
már nem leszek huszonéves.
Holnaptól a harmincasok
táborához számláltatok.
Ugye fiúk, ugye lányok,
számíthatok itt is rátok?
Talán köztünk több a házas,
s néha gyermekünk is lázas…
Kis családunk a mindenünk,
azért néha összejövünk.
Oly jó ez a nosztalgia,
letünt korunk nagy bulija…
Ifjúságunk ekkor fikszebb,
gyorsan elhagyunk egy ikszet.
Nem kell hozzá, csak kis ital
s minden harminc éves kihal.
Húsz évessé vedlünk mi át,
míg megiszunk pár korty piát.
Buli alatt kort tévedünk,
homályában elrévedünk!
Ámde másnap vállunk nyomja
harminc évünk horizontja.
Mint kiket jól összevertek,
bizony jönnek a gyötrelmek!
Félre most már minden viccel,
ez a legszebb korunk, hidd el!
Ifjak vagyunk, de már bölcsek,
mint hajlékony, erős tölgyek…
Árnyékunkban boldog gyermek,
ránk várnak a nagy-nagy tervek.
A párunkkal kéz a kézben,
harminc évvel, révbe érten…!
7 hozzászólás
Kedves Albert!
Ez is amolyan igazi alberth-es remkbe szabott vers. Ha születésnap, akkor Isten élteltessen még sokszorharminc évig! S mindig alkoss szép verseket. Jó volt olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Valóban harminc évet töltöttem, de ez a házassági évfordulómra vonatkozik.:-)
Üdv.: Alberth
Vidám verset írtál kedves Alberth. Igaz, én már az ötödikhez közeledek, de szeretnék ismét húsz lenni. Másként csinálnák mindent én is.
üdv: István
Kedves Alberth 2
A vicc az, ezt te is belátod, igaza is van neki, de te majdnem mindenröl ő miatta mondtál le, mert szeretted, és kedveskedni akartál neki
És ő volt aki megváltoztatott, a feleséged sajátmaga, és most így megváltozva . már így nem is tettszel neki. Az én feleségem például, már negyvennyolc éve mondja nekem: Antikám igy, Antikám úgy, például, ne szürcsöld a levest, ne kézzel rágd le a csontot, de hibába is mondom, te rám sem halgatsz, úgyanugy csinálod tovább mint mint az első nap. Igen felelem, de ennek csak egyetlen egy oka van: Én azt akarom, hogy te engem úgyanúgy szeress mint az első nap, én mindig az akarok maradni, akit te akkor megszerettél. És annak másfél év mulva lessz ötven éve. Ez az amit ismét igy csinálnák.
Üdv Tóni
kedves Alberth! 1
Először is igaza van Katának, igazai albertes vers. Isván válaszát azonban nem venném a magaménak, és mindent újbol igy csinánnék mégegyszer, mert volt ami fájt, de voltak nagyon szép dolgok is amit nem szeretnék, ha hiányoznának .Én tudom, hol a hiba abban, hogy a fiammal igyl lett, de inkább okolom magamat mint őt. Nagyon sok férfi megteszi ugyanezt a hibát, csak sohesem látja be. Amikor megházasodik, abban a pillanatban megszünt az ő személyisége. Már aznap megkezdödött az „helyreigazitása”. A uj asszony csicsergő hangja: Kedves ez ezután igy lesz, minden nap kétszer háromszor, ezt ne így, ez nem illik, ez nem jó, igen eddig igen, de mostmár velem vagy és ezután így szeretné, és ez minden nap külömböző formában. Húsz évre magad sem ismersz magadra. És akkor jön a pofon. A aszony már nem csicsereg, hanem vádol: Már nem is szeretsz, már régen egyaltálán nem az vagy aki voltál amikor összeházasodtunk.
Kedves Toni!
Nagyon jól gondolod. A feleségem sokszor rámszól, hogy még mindig nem így, vagy úgy teszem ezt, vagy azt a dolgot -, ennyi idő után sem.
Talán igazad van, ha kedvéért megváltoztam volna, akkor nem olyan lennék, mint amilyennek szeretett akkor. S talán csalódott is volna bennem. 🙂
Bölcs meglátásaid vannak ám! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves István!
Ez egy régi kép lenne rólad? Emiatt mindig azt hiszem, hogy egy tinédzser vagy. Pedig nem erről a korról beszélsz… 🙂
Üdv.: Alberth