Három az oltárom
mégsem borulok
térdre soha.
Egyik az asztalom,
éhesen vagyok
mostoha fia.
Kibánja, iszom
egy jót ha jut
még pálinkára.
A másik te voltál,
már csak az illatod
érzem, hideg
márványon
fekszem a hiányon,
anyaszült fehéren.
A harmadik én vagyok
felettem a kereszt
egy ország,
és ráfeszítve
az igazi nagyok.
Ők nem térdencsúszva
várták a holnapot.
Három az oltárom
hát én sem
borulok térde soha.
Előttetek biztosan nem.
2 hozzászólás
Gondoltam nem megyek el innen egy vers nélkül, a legújabbat kerestem. Azt hiszem ez jó vers ! mindenesetre őszinte! Ide is másolom a harmadik versszakot, mert az egy gyönyörű hasonlat is:
A másik te voltál,
már csak az illatod
érzem, hideg
márványon
fekszem a hiányon,
anyaszült fehéren.
Azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm, Egyszerűen fájdalmasan gyönyörű!
A negyedik versszak kicsit homályos nekem. Sejtem, hogy mit akarsz moondani, de mintha nem egészen azt mondanák a szavak. Vagy csak az értelmezésem gabalyodott össze?
Na jó, ha valahová máshová is beküldenéd, azért olvasd át, fésüld át mégegyszer. Ugyanis azt nem értem, hogy feletted a kereszten egy ország van felfeszitve és az igazi nagyok? Kik az igazi nagyok? akik oda vannak feszítve, de ők mégsem térdencsúszva várták a holnapot ?
szeretettel fefo
Szerintem nagyon is érthető, -legalábbis érteni vélem,- és nagyon tetszik amit mond.