Három ember térdig szélben
Üldögélt egy kis gödörben
Álmos arcuk körbe fordul
Mámor képtől álom torzul
S rácsok tépik szét a képet
Van, amikor vizet isznak
Kis kortyonként pipázgatnak
S a szél játszott
A varjak elhullt tetemével
Árok szélén kicsi virág
Csenevész kis életszilánk
Kékszínű szirmai alatt
Egy gomba szívja életét.
Sárga színű papírcsónak
Rajta hangya katonák
A tócsa vize nem túl tiszta
Rajt az olajszínvarázs.
Fáradt fák és magas hegyek
Mázsa számra hulló legyek
S áramtalan fenyőfák
Meg villanyoszlopok szelik át
S a bőr felszakad az arcokról
S a köröm lassan elrothad
S kicsi bogarak a szájpadlásban
Alattuk a nagy penészhad
S áramlott a nép még erre
Régen volt tán igaz se
Mint ma mondanák a szép
Ligetre
Itt semmi sincs, de amott se
1 hozzászólás
Nagyon tetszik, hogy képszerűen írsz le dolgokat, s az olvasó annyi de annyi mindent képzelhet a kép mögé! Elsőre lehet, hogy nincs sok értelme, de pont ez benne a jó, hogy elgondolkodtat, és én találhatom ki, mire is gondoltál. Lehet, hogy nem tudod átadni azt, amit te gondoltál, ez mondjuk nem tudom, mennyire baj…
Na de nem is az én tisztem itt ezen filozofálgatni, tetszik a versed, bár kicsit fura a tagolása.
üdv
Zs