Hat hónap

Emlékszel?
Jártuk az utcákat tapadó aszfaltot.
Jöttek a buszok emberek izzón.
Szemünk rejtve szürke lencsék takarták.
Valamit tegyél,hogy lássam a ragyogást.
Párás volt a látomás,izzad homlokom
Szemembe folyt nedvessége.

Csak ne lenne forróság!
Piruljon a test,adjon a fény energiát.
Igy szóltál ha nem kaptam mást.
Az éjszakák fullasztó gyötrelme
Ágyad meztelen türelme
Nem hatott forró testemre.

Nem vagy sehol mindent látni akarok.
Itt vagy velem de nem érzem azt teljesnek.
Ily gondolat benned motoszkál?
Hát mit vársz tőlem?Szólj meg minden áldást.
Hamis a kényelem karjaidban.

Ne érts félre,nem unlak.
Harcolok évekkel az unalom gyötör.
Ne érts félre,nem unlak.
Vesztettem,elmész innen….
Élni akartam a lelkedben,

Az más.Ott vagy.A tiéd már.
Engedd hogy bennem legyen.
Nem tehetem.Már túl sok volt a magány.
Gyógyszer leszek mindenre.
Vesztettem.Erősebb a vágy.
Jöhet az ősz,mindjárt megtalál.

Hiába.Az nem megoldás.
Forró hónapok éltetnek,délről jönnek.
Ahogy én is egykor jöttem.
Fagyos az nekem mi neked kellemes.
Elhiszed hogy bennem ez méreg?

Haldoklom.Már nem érdekel
Menj ha neked ez nem kell.
Szólsz még majd ha hideg a víz?
Nem tudom igérni.
Milyen lesz az utolsó nap mit látsz??