Mondd csak el kedves Mihály,
hogy néha szíved de fáj!
Neked is sajog sebed,
pedig hát tele zsebed…
Belátod, ugye János,
hogy fogad már hiányos.
Nőkre te nem mosolyogsz,
s nevetni elbújva fogsz.
Jól tudom rólad Árpád,
hogy mindig üres tárcád.
Ám kedved mindig remek,
minden lány veled nevet.
Nekem a lelkem sajog,
amikor magam vagyok.
Hiányzik a kedvesem,
nem lehet mindig velem…
Férfiak vagyunk mi lásd,
van nekünk ezer hibánk.
Nők nélkül mivé legyünk?
esendő szívünk nekünk…
Bár jöhet sör és foci,
haverok, néhány sztori.
Kocsmába vetjük magunk,
s ott nőkről álmodozunk…
Ti vagytok a fényözön,
boldogság, minden öröm.
Ennyi mi juthat nekünk,
ti vagytok az életünk…
4 hozzászólás
Szia !
Férhet ehhez kétség? D D Remélhetőleg nem csak mámoros pillanatban:-))
Jó kis versike!
Üdv.Marietta
Kedves Albert!
A nők nevében is köszönet a szép szavakért, amikkel bennünket illetsz ebben, és más verseidben is. Nagyon érdekesen építetted föl a versedet, s az első szakaszokból igazán nem lehetett arra következtetni, mi lesz a vége.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Marietta!
Nem mindegy, hogy szerelmi mámor, vagy alkohol mámor után. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Először bemutattam a fiúkat, hogy a ,,teremtés koronái" nem olyan tökéletesek mégsem. 🙂
Üdv.: Alberth